Öröklődés, gének, kromoszómák, színgenetika nyulaknál

Nyulak színének öröklõdése

  

A kiállítási nyúltenyésztés egyik  fontos kérdése, hogyan öröklődnek a színek. Mivel a nyúlfajtáknál a standardok az elfogadott színeket is rögzítik, aki kiállításra is szeretne tenyészteni, fontos hogy ismerje a színek öröklődését. Különben elõállhat az a visszás eset, hogy születik egy alom tökéletes küllemű, de nem elfogadott, vagy hibás színű kölyök. Ennél nagyobb csalódás ritkán érhet tenyésztőt.

A színek öröklődése (a mennyiségi tulajdonságokkal szemben, mint pl. súly, alkat, alomlétszám, csecsbimbószám, tejtermelés) egyszerű, domináns-recesszív öröklésmenetû, a mendeli szabályokat követi. Egy kis előismeretre szükség van a megértéséhez, de ez nem nehéz.

Annyit tudni kell, az örökítőanyag az élőlények sejtmagjában, abban is a DNS-nek nevezett képletben található. Ez a kettős spirál formájú nukleinsav rejti az élőlény "tervrajzát". Kromoszómákká rendezõdve találhatók a sejtmagban (osztódáskor, egyébként lebomlott, hálózatos formában vannak). Ezek száma minden állatfajra meghatározott, (pl. üregi nyúl: 44, mezei nyúl: 48) fajra jellemző, (léteznek persze azonos számú, mégis eltérõ kromoszóma alakú fajok, /pl. patkány, nutria: 42, 42/, így ezek is jól elkülöníthetõek egymástól. Vannak viszont eltérő számú, mégis közös utódot létrehozni képes fajok is /ezüstróka 34, kékróka 48, bivaly-szarvasmarha, kutya-farkas/).

A tulajdonságokat meghatározó genetikai információkat a kromoszómákban lévő gének hordozzák. (az aminosavsorrend A,G, C, T határozza meg). Ezek átadása az utódoknak nagy pontosságú, kifinomult biokémiai folyamat.

Ha hibás, akkor mutációról beszélünk. Ez lehet káros az utódra nézve (akár letális /halálos/ is), de néha előnyös, ekkor új tulajdonság jelenik meg a fajban. Néha ez olyan mértékű lehet, hogy új faj alakul ki. A nyulaknál különösen sok, mutációval kialakult tulajdonság van. (színek, tarkaság, szõrváltozatok, lógó fül, törpeség...).

A gének allélokat alkotnak. Minden gén a kromoszóma bizonyos helyén: lokuszán helyezkedik el, párokban. A géneknek több, mutációval kialakult változata lehetséges. De egyet nagyon meg kell jegyeznünk: egy bizonyos tulajdonságra nézve EGY GÉNNEK CSAK KÉT ALLÉLJA lehet jelen egy állatban!

A génnek, ha több allélja van, allélsorozatot alkot, és dominancia sorrendet hoz létre. Alapesetben egy domináns, és egy recesszív változata van.

Színek öröklődésénél, ahogy feljebb volt róla szó, a Mendel-féle egyszerû domináns-recesszív öröklődésmenet érvényesül. A továbbiakban ennek értelmében nézzük a szabályokat.

  

Az alaphelyzet: van egy tulajdonság, ami domináns: ha jelen van a kromoszómában, a tulajdonság megjelenik. Ennek a tulajdonságnak a recesszív (rejtett) változata, ami csak akkor jelenik meg, ha a domináns allél hiányzik az adott helyrõl.

 A domináns tulajdonságot általában nagy betûvel, a recesszívet kis betûvel jelöljük

Punnet-tábla:

 

tulajdonság

 

A

 

a

 

A

 

AA

 

Aa 

 

a

 

Aa 

 

aa 

Az "AA" "aa" állatok homozigóták, az "Aa"-k heterozigóták az adott tulajdonságra nézve.

Ha az a helyzet áll elő, hogy több allélja is van a tulajdonságnak, akkor a dominancia sorrend alapján állítjuk õket sorrendbe. Ekkor a legerősebb elnyomja az összes többit, a leggyengébbet mindegyik másik elnyomja, csak homozigóta formában tud érvényesülni (homozigóta: két egyforma allél, heterozigóta: adott tulajdonságra nézve nem egyforma allélok jelenléte a kromoszómában).

Homozigóta tulajdonság: AA, aa

Heterozigóta: Aa

Dominancia sorrendre példa a teljes szín-albínó színsor: C-teljes szín- cchd sötét csincsilla- cchl világos csincsilla- ch himalája (orosz) színezet- c albínó

Itt kell pár szót ejteni a szőrzet színét kialakító folyamatokról.

A szőrzetben festékanyagok (pigmentszemcsék) halmozódnak fel. Ezek a szőrszál kéregrétegében helyezkednek el. Három pigment anyag van az emlősállatoknál: melanin, karotin, hemoglobin. A legfontosabb a melanin a szőrzet színének szempontjából. Ezek száma, alakja, eloszlása okozza a színek különbözõségét (plusz érdekesség: mi nem a melanin színét, hanem a róluk visszaverõdõ fény spekrumát látjuk).

A melaninnak két típusa van: az eumelanin a barna, vagy fekete színt hozza létre, a phaeomelanin a sárga vagy vörös színt.

Albinizmus: fenilalanin jut be a szervezetbe, amibõl tirozinon át a melanin képzõdik, ami lerakódik a szőr ill. bõrsejtekben. Ez a normál útja az aminosavak átalakulásnak. Ha egy enzim miatt gátlódik a fenilalanin --> tirozin átalakulás, nem képzõdik melanin: a szőrzet és a bőr, az írisz pigment nélküli lesz.

A szőrzet színét a gének úgy befolyásolják, hogy a melanin lerakódását szabályozzák. Ha sok szemcse rakódik le szorosan egymás mellé --> sötét vagy nagyon sárga/vörös szín lesz az eredmény. Ha valamelyik gén "hígitólag" hat, akkor a pigmentszemcsék között rés lesz, a szín halványul, világosodik (kék, lila változatok).

 És most ténylegesen a színekrõl 

A nyúlban öt fő színgén, több kiegészítő, valamint néhány módosító gén alakítja a színeket.

A fő színgének elnevezése: A, B, C, D, E. (Ez angol elnevezés, máshol, más szakkönyvekben más elnevezések találhatók esetenként).

Néhány módosítógén: En (angol tarkaság, holland tarkaság, hotot), Ru (vörösítõ gén, újzélandi vörös, fekete-cser, castor rex), v (bécsi fehér, kékszemû fehér), P1, P2, P3 (ezüst), h (kék színt tovább halványító gén, morva óriásnál). Ezek nem mindegyike található meg az összes fajtában. Most csak azokkal foglalkozunk, amelyek igen.

 

Röviden, melyik mi:

 Az "A" sorozat: (felülrõl, lefelé egyre recesszívebb)

 A: aguti, vagy vadas szín (a vadnyúl is ilyen)

at : tan, vagy vidra rajzolat (egyszínû test, meghatározott rajzolattal)

a: egyszínû állat (fekete, thüringiai, sziámi változatok)

 

"B" széria:

B: fekete szőr

b: barna szőr

 

"C" széria ( a fekete és a sárga pigment erõsségét határozza meg)

C: teljes erõsségű pigment (pl. aguti, kék, fekete)

cchd: sötét csincsilla gén (a sárga színt szorítja vissza --> fehér lesz, csincsilla, fekete-ezüst )

cchl: világos csincsilla gén (minden sárga színt elnyom, a feketét szépia barnává teszi, pl. sziámi)

ch: himalája (orosz) gén (fehér alapon a testvégek sötétek, a szem piros)

c: albínó (elnyomja az A, B, D, E génhelyeken lévõ géneket)

  

"D" széria (a pigment mennyiségét szabályozza a szőrben)

D: teljes szín ( a pigment szemcsék szorosan helyezkednek)

d: fakult szín ( a pigment szemcsék egymástól távolabb helyezkednek: kék, lila, krém)

  

"E" sorozat (a fekete szín kiterjedését szabályozza a szõrben)

Es: szuper erõsségû fekete pigment (steel, vagy acélszürke)*

E: normál erősségű fekete szín (pl. agutiban, feketében, csincsillában)

ej: japántarka színeződés (fekete-sárga, fekete-fehér, kékben is) **

e: nincs fekete kiterjedés (thüringiai, narancs, thüringiai-vidra***)

 

*steel: csak vadasban jut kifejeződésre: a has fekete lesz, a szőrszálakon dominánsan fekete színezõdés, kis helyre zsugorodott fehér vagy sárgás csíkokkal. Ha egyszínű az állat, nem látszik ez a gén. tenyésztése külön ismereteket kíván!

** a japántarka gént lehetőleg csak egymás közt párosítsuk, mivel foltokat (sötétebb szín) okozhat a más színű szőrzetben (a láb belső oldalán, hibás farok szín...)

*** sok helyen nem elfogadott szín.

A módosító gének: az alapszíneket módosítják, esetleg átalakíthatják, elnyomhatják, fokozhatják.

További, nem besorolható, a szabályoktól eltérõ színek:

Steel, acélszürke (fekete, kék):

A-B-C-D-Es-, acélszürke, sok fekete, kevés fehér, sárgás csík a szőrszálban (nagyon sötét csincsillának, vadasnak tűnik)

aaB-C-D- Es, aaB-C-ddEs – (egyszínű feketének, kéknek tűnik, de nem az!)

Japántarka (harlekin, vagyis fekete-vörös csíkozott), rhön (magpie, vagyis fekete-fehér csíkozott):

A-B-C-D-ej-, A-B-cchd-D- ej-

Thüringiai-vidra (csoki, kék, lila színben is): at-B-C-D-ee Általában egyik standard sem fogadja el, de nagyon szép rajzolat. Tulajdonképp thüringiai, vidra jegyekkel a hason, lábakon.

"Fagyott gyöngy", "frosted pearl", "frostie": az alapszín fehér-gyöngyházszín, a szőrvégek színesek.

Barna szemû:

A-B-cchl-D-ee 

A-bbcchl-D-ee

A-B-cchd-D-ee

A-bbcchd-D-ee

Kékesszürke szemû.

A-B-cchl-ddee

A-bbcchl-ddee

A-B-cchd-ddee

A-bbcchd-ddee

 

Vasszürke, egyszínû frostie: aaB-cchdcD-ee 

Egyszínű nyest (kékben is) /egyszínû csincsilla/: aaB-cchdcD-E- (egyszínû feketének, kéknek tűnik)

Kékszemû fehér: -- -- -- -- --vv (Bécsi fehér, Vienna-gén: VV normál, vv-kékszemû fehér)

Fekete cser (barna, kék, lila is): at-B-C-D-E- Ru3 tulajdonképp vidra, csak a "rufus", vagy vörösítõ poligén hat. (A belga vitás színét szintén ez adja: A-B-C-D-E- Ru3)

Tarkaság:

Lepke tarka, angol tarka: Az elnevezés "En", az angol (English spotted) tarkaság után. 

EnEn, Enen: tarka (a homozigóta forma nagyon kevés rajzolatot, sokszor fehér színt okoz (pigmentált szemmel), sokszor csökkent egészségi állapotú is, de a tenyésztésben használják, mivel nem hordozó állattal 100% kívánatos, heterozigóta tarkát eredményez).

enen: egyszínű

Holland tarka: poligén, különbözõ mértékű fehér foltosságot okoz.

Hotot: fehér alapszín, barna szem, a szem körül folt (fekete, barna, kék, lila). Az angol és a holland tarkaságot különbözõ gének okozzák, de ha mindkettõ jelen vagy egy nyúlban, az hotot lesz.

Talán ebbõl a felsorolásból is kitűnik, miért kell tudni egy-egy állat genetikai hátterét. Sok olyan szín van, ami valami másnak látszik, mint ami valójában (genetikailag). Így fordulhat elõ, hogy jónak tűnik egy párosításban egy fekete bak, és meglepésre sorra hozza a nem megfelelõ színezetû utódokat (nõstény esetében ugyanígy természetesen). Ekkor kell arra gondolnunk, hogy az állat nem valódi fekete (ugyanígy más színnel is helyettesíthető a példa!), hanem csak annak látszik.

Gondos tenyésztõ ezért vezet legalább szín-származási lapot az állatairól. Így elkerülhetőek a tévedések, illetve az, hogy több év tenyésztői munkája vesszen kárba, egy korábbi tévedés miatt.

És végül... 

Álljon itt egy kis teszt. Aki meg tudja oldani helyesen, az érti a nyúl szín öröklõdés alapjait (azért nem mindent, mert sok olyan szín van, ami itt nem került felsorolásra).

Ha mégsem sikerül, nem kell elkeseredni, többszöri nekifutással érthetõvé fog válni a dolog.

 Néhány egyszerûbb kérdés:

 

1.     

írjuk fel egy fekete fenotípusú állat genotípusát.

2.     

egy vadasét

3.     

egy pirosszemű fehérét

4.     

egy lila thüringiaiét

 

Nehezítsünk:

1.     

hozzuk össze a feketét a vadassal

2.     

a születendő kölykök között ilyen színmegoszlást kapunk: opál, fekete-vidra, narancs, és nem elfogadott színû thüringiai vidrát.

3.     

ezek ismeretében szűkítsük a szülők geotípusát.

 

A pirosszemû fehér érdekes tesztkeresztezéseket eredményezhet:

1.     

fekete, ismert genotípusú állatot (aaBbC-DdEe) keresztezünk albínó állattal.

2.     

amit kapunk: vadas, kék vadas (opál), kék himalája utódok. Írjuk fel!

3.     

próbáljuk meghatározni, milyen gének lehetnek az albínó állat génhelyein.

 

Megoldások:

 Egyszerű kérdésekre:

1.      aaB-C-D-E-

2.      A-B-C-D-E-

3.      ----cc----

4.      aabbC-ddee 

Az elsõ kettõ a legkevésbé meghatározható genotípus, a legtöbb varianciára ad lehetõséget. Az albínónál nem ismerjük csak a "C" génhelyen lévõ géneket. A többi tesztkeresztezéssel tárható fel.

A lila thüringiai a legmeghatározottabb, ott csak a "C" génhely egyik génje kérdéses, a többi adott.

 

A nehezítettek:

1.      kiindulásként egyszerûen fel kell írni a fenti két genotípus keresztezését: aaB-C-D-E- x A-B-C-D-E-

Nemsok újat tudtunk meg. Meg kell várni a kölykök születését.

2.      ha megvannak a kölykök, lehet szûkíteni: opál: AaB-C-ddE-. Ebbõl következik, hogy mindkét szülõ kell, hogy rendelkezzen "d" génnel. Valamint a keresztezésbõl az is biztos, hogy az "A" génhelyen Aa páros lesz. Fekete-vidra: ataB-C-D-E- ebbõl az derül ki, a vadas at génhordozó. Ezzel az „A” génhely tisztázott.

Narancs: AaB-C-D-ee ebbõl az "E" génhelyrõl derül ki, hogy mindkét szülõ "e" hordozó, tehát erre a génhelyre heterozigóta.

A thüringiai vidra: at a B-C-D-ee sok újat ebbõl nem tudhatunk meg a szülõk genotípusára vonatkozóan, csak azt, fel, lehetünk készülve arra, hogy ez a párosítás nem elfogadott színt is hozhat.

3.      tehát a szülõkrõl végül ez derül ki: a fekete: aaB-C-DdEe, a vadas: A at B-C-DdEe. Nem derül ki, hogy a "B", "C" helyen mi van az állatokban, heterozigóták-e, vagy sem. Ezt csak másik párosításból, vagy mással történõ párosításból tudhatjuk meg. A legjobb ilyenkor ha ezekre a géhelyekre ismert állatokkal párosítunk (tehát bb, ill. cc, CC lehetõleg.)

 

Az utóbbi keresztezést tesztkeresztezésnek nevezzük. Ezt ha "cc" genotípusú, vagyis albínó az állat, használhatjuk mind az albínó génhelyeinek, mind a partnernek a meghatározásához.

1.      aaBbC-DdEe x ----cc----

2.      vadas: A-B-CcD-E- ebbõl szinte az derül ki, hogy az albínó az "A" helyén vadas gént hordoz, és a "C" génhelyre heterozigóta lesz a kölyök. Opál: A-B-CcddE- a "D"génhelyn mindkét állat hordozza a "d" gént. Kék himalája: aaB-chcddE- ebbõl derül ki a legtöbb dolog: az albínó heterozigóta az "A" génhelyre: Aa, a "C" génhelyre a fekete állat heterozigóta, Cch variációban. A "E" génhelyrõl újat nem tudunk meg.

3.      így az albínó (pirosszemû fehér) állat meghatározható genotípusa: AaB-ccDdE-. A "D" génhely nem biztos, lehet, hogy dd. De ebbõl azért már el lehet indulni, késõbbi keresztezésekhez. Amire vigyáznunk kell: kiderült, hogy az albínó aguti hordozó "A", így a himalája utódoknál a nem kívánatos aguti-himalája is elõfordulhat.

 

További példákat magunk is kreálhatunk, illetve jó játék a saját állomány feltérképezése (és igen hasznos is, így nem érhet meglepetés a születendõ kölyköknél).

Azt tudnunk kell, a lehetséges variációk csak LEHETSÉGESEK, nem törvényszerû, hogy minden alomban minden variáció elõforduljon. Így szép ez a játék, hiszen ha elõre tudnánk, mi lesz, vajon érdemes lenne tenyészteni? Így viszont kellemes izgalommal tekinthetünk minden alom érkezése elé.

   Vétek Tímea