Törpenyúl fajták

 

 

A Holland törpenyúl:

Történet: a korai 1880-as években egy holland tarka alomban tûnt fel egy hófehér, piros szemû, sokkal kisebb súlyú nyúl. Mutáció volt, amely a törpeség génjét hordozta. Ez volt a holland törpe kiinduló õse. Testtípusra még nem olyan volt mint ma, több keresztezéssel alakult ki a mai típus. Színben kezdetben csak a fehér létezett, a piros szemût hermelinnek nevezik ma, késõbb egy másik típus is létrejött, fehér; kék szemmel (az akkori Kelet Németországban tûnt fel elõször), majd csak ez után kezdték a színeseket is tenyészteni.

Típus: a legkisebb termetû törpenyulak, melyek jelentõsen eltérnek alkatban az egyéb nyúlfajtáktól. Általában 100 pontos rendszerben bírálják.
A test rövid, kompakt, a vállak szélesek, végig egyforma szélességû.
A mellsõ lábak rövidek, egyenesek.
A fül álló, jól szõrözött, hegye lekerekített. A kívánatos méret 5 cm.
A fej a testhez viszonyítva nagy (1/3 arányú), kerek, széles, jó kifejezésû. A nyak rövid, nem látható.
A hátulsó lábak egyenesek, a farok rövid, a gerinc vonalában fut, nem görbül.
Szín: minden elismert nyúl szín elfogadott.
A szõrzet puha, normál hosszúságú, sûrû, ún. "rollback" (a szõrzet ellenirányú simításkor hamar visszatér eredeti állásába).
Kondíció: jó általános állapot, mentes minden fertõzéstõl, érdeklõdõ, élénk.
Súly: minimum 0.7 kg, max. 1.5 kg. Az ideális súly 1.0- 1.2 kg. (itt a különbözõ országok standardjai között jelentõs eltérések vannak).
Hibák: keskeny vállak, nem álló fülek, túlsúly, megengedtettnél kisebb súly, keskeny pofa, fehér szõrszálak a színes nyulak szõrében, fehér karmok, (a színes nyulaknál), eltérõ árnyalatú foltok a szõrben, túl puha szõrzet
Kizárást maguk után vonó hibák: típustalan felépítés, görbe lábak, fehér foltos szín (nem fehér nyulakon) nem megfelelõ szemszín, foltos orr, túlnõtt, vagy hibás fogazat, kancsal szem.

 

A Törpe kosorrú:

Ennél a nyúl fajtánál - mivel sokkal fiatalabb fajta, mint a holland törpe- még több standardbeli eltérés van az országok között. Leginkább a súly az, ami jelentõsen eltér, de például a kiállításon preferált póz is más pl. Amerikában, mint Angliában. Elõször tehát leírnám, ami minden standardban közös, végül pedig a súlyhatárokat.

Típus: Tömör, erõs testfelépítés. Rövid, széles, jól izmolt test, csak kissé látható nyakkal. A jól izmolt far rövid és jól lekerekített. A mellkas széles és mély, ahol a vállakkal találkozik, széles és erõs. A mellsõ lábak rövidek, egyenesek. A hátulsó lábak nagyon erõteljesek, rövidek és párhuzamosak a testtel. A farok egyenes és jól szõrözött.
Szõrzet: sûrû, jó hosszúságú, un. "roll back", bõséges fedõszõrzettel. A lábak és a fülek jól szõrözöttek.
Fej, korona, és szemek: A fej kerek, széles, erõs. A profil erõsen kerek (kosorr), jó szélességgel a két szem között. A szemek nagyok, fényesek, kerekek. A korona kifejezett. (korona: a fejtetõn keresztül húzódó, kiemelkedõ rész. Formája határozza meg a fülek tûzését, a fül alapi része.)
Fülek: széles, lekerekített végû, jól szõrözött, nem hosszú lógó fülek. A pofák mellett lógnak, kagylójuk befelé néz ( nem látható a fül belseje, semmilyen szögbõl).a fülek a szemek vonalában erednek a korona folytatásaként, patkó formában fogják körül a fejet.
Szín és jegyek: minden elismert nyúlszín, egyszínûek és fehér jegyesek is. (a fehér jegyek kiterjedése, nagysága pontosan meghatározott).
Kondíció:jó általános állapot, mentes inden külsõ-belsõ fertõzéstõl, érdeklõdõ, élénk.
Hibák: minden eltérés a standardtól. Túl hosszú test, jellegtelen fej, álló, vagy idõnként álló fül(ek)nem kifejezett korona, túl puha (un. "flyback coat")szõr.
Kizárást maguk után vonó hibák: foghibák, a felsõ határnál nehezebb súly, ill. általános felépítési hibák. (lásd nyúltenyésztéssel foglalkozó szakkönyvek)

A súly: angol standard: miniatür kosorrú: ideális: 1.45kg, max: 1.6 kg
törpe kosorrú: ideális: 2,037kg, max: 2,487 kg (a magyar kosorrúak ehhez a típushoz állnak közelebb)
amerikai standard: törpe kosorrú: max: 1,8144 kg (minimumot nem ad meg)
magyar standard: törpe kosorrú: minimum 1 kg, maximum 2 kg (tehát, mint látható, a mi súlyhatárunk a három hibridje.)
Az egyéb szõrváltozatokkal külön nem foglalkozom, csak az általam is tenyésztett oroszlánfejû változattal, mert itthon még nem nagyon vannak, de küllemben megegyeznek a simaszõrû változattal. ( american fuzzy lop, cashmere lop). Akit részletesebben érdekel, sok honlapot találhat velük kapcsolatban.



 

 

Az Oroszlánfejû törpe kosorrú:

Nem sokkal a törpe oroszlánfejû nyulak (állófülûek) létrejötte után ez a változat a törpe kosorrúaknál is megjelent. Alapvetõen õk normál törpe kosorrúak, karakterisztikus sörénnyel a fejük körül. Az állófülûekhez képest ez a sörény általában hosszabb és néha nem olyan dús.
Standardjuk még elfogadás alatt áll, ami azt jelenti, hogy vihetõk kiállításra, és elegendõ típusos egyed bemutatása után elismert fajtává válik. Jelenleg az angolok állítják ki õket ennek érdekében. (nálunk még nemigen ismerik õket)
Az oroszlánfejûek Európában igen elterjedtek, így hazánkban is. Ez annak köszönhetõ, (mivel egyébként nem az jellemzõ, hogy itt jelennek meg elõször az újdonságok) hogy a mutáció európai. De ez egyben kissé gátja is a gyors terjedésnek, mert pl. Amerikában egy új változat sokkal hamarabb "befut" , végigjárva az elismertséghez szükséges utat.

A standard teljesen egyezõ a törpe kosorrúakéval, így csak a lényeges eltérést a sörényt írom le.
A sörény: 5-7,5 cm hosszú, a fej körül körben helyezõdik, ráterjed a nyak mögötti "V" részre is. A korona felett frufru van.
A sörény génbõl adódóan (ami az aljszõrzet meghosszabodására hat), a combon is szõrnadrág van. Ez a felnõtt állatok némelyikénél eltûnik, másoknál nem. A standard szerint csak a sörény kívánatos, de ez még változhat a véglegesítésig. (nálam a legtöbb nyúlnál két éves korig megvan, majd eltûnik a nadrág)
Itt kell szóbahozni a sörény gén öröklõdését: egyszerû, domináns-recesszív öröklésmenetet mutat, amibõl az következik, hogy amelyik nyúl hordozza, az fenotípusosan mutatja is a sörényességet. De: a gén duplázódva (tehát ha mindkét szülõtõl örökli a nyúl), a nem tenyészthetõ, hosszú szõrû változatot eredményezi. Ebbõl következik, hogy jobb simaszõrû változattal keresztezve tenyészteni, így egygénes, tenyészthetõ oroszlánfejû, és nem hordozó (normálszõrû) törpe kosorrúakat kapunk. A duplagénes változatnak egyetlen elõnye van: ha normálszõrû párt teszünk hozzá, 100% oroszlánfejû utódokat kapunk. Így jó típusú duplagénes nyulakat tenyésztésben lehet tartani. (Hátrányuk, hogy szõrük, mint az angóráké, nehezen karbantartható, gyakran kell kefélni, hogy csomómentes maradjon)





Forrás: Jolly Jumper Törpenyúl tenyészet honlapja

Oroszlánfejû nyúl

Ez a fajta viszonylag újkeletû, de egyre népszerûbb világszerte. Belgiumból ered, ahol svájci rókanyulat (ez nem törpe fajta) belga törpével keresztezve alakult ki. Egyes források szerint Jersey Woolie fajta is részt vett a kialakulásban. Az eredmény: egy rövidszõrû nyúl, sörénnyel a feje körül.
Mivel új fajta, ezáltal kissé kiforratlan még, valamint ebbõl adódóan országonként eltérõ standardjai vannak.
Angliában a minél nagyobb és egyöntetûbb sörény a cél, Amerikában viszont a kicsinyítés is cél a szép sörény mellett. Ott egyre jobban hasonlít küllemileg a holland törpére. Nálunk is egyre elterjedtebb, viszont eléggé vegyes az állomány, akár testnagyság, akár sörényforma tekintetében.
A sörényességrõl tudni kell, hogy egy domináns gén okozza, amely aljszõr meghosszabbodást eredményez a nyak, a pofaalja, valamint a comb tájékán. A gén hatása nem egyöntetû, ezért elõfordulhat nagyon szõrös, illetve kevésbé dús sörényû állat. De minden nyúl oroszlánfejûnek tekintendõ, amelyiknek bármekkora sörénye is van (ez lehet akár csak egy-két szál a fülek között, sõt, olyan eset is elõfordul, hogy kölyöknek igen nagy szõrû állat a vedléskor szinte simaszõrûvé válik). Mivel a fajta keverhetõ minden további nélkül a simaszõrû holland törpével, valamint születik az alomban sörénygént nem hordozó simaszõrû egyed is, így a változatok száma igen nagy.

A standard: (ez lenne a kívánatos, de hosszú még az út odáig)

Általánosságban: Erõs, jól lekerekített test, kerek fej, jól kifejezett orrtájékkal. Közepes hosszúságú, jó csontozatú, egyenes végtagok, elég magas tartás, mely láttatja a mellkasi részt, és a sörényt (a nyúl nem fekhet, hanem ülõ pozitúrájúnak kell lennie). A fül felálló, max. 7.62 cm (3 inch). (Láthatóan sokkal hosszabb, mint a holland törpénél, de már vannak törekvések a kisebbítésére.) Minden elfogadott színben létezik, de mivel még csak elfogadás alatt lévõ fajta, így a következõ színekben állítható ki (Amerikában. Nálunk ilyen megkötésrõl még nem hallottam, az angolok pedig elfogadják minden színben): vadas, piros szemû fehér, kék szemû fehér, fekete, thüringiai, sziámi.
A súly: kb. 1.7 kg (Amerikában ennél nagyobb nem lehet, mert az kizárást von maga után).
A sörény: jól fejlett, dús, körbeéri a fejet, de az arcorri rész és a szemek közti rész sima szõrû. A szõr 5-7.5 cm (2-3 inch) hosszú.

A szõrzet: a sörény kivételével normál hosszúságú az egész testen. A combokon, fõleg fiatal állatokon, "nadrág" lehetséges, amely elnézhetõ, de nem kívánatos (ehhez csak annyit, hogy itt még viták folytak a standard leírásban, mivel a sörény gén a combokon lévõ szõrzetre is hat, így általában egy jó sörényû egyednek a combján is nagy a szõr. Ez késõbb, egy-két éves korban eltûnhet. Tehát vannak még érdekes dolgok, mivel a genetikát elég nehéz "megerõszakolni". Ilyen másik érdekesség, hogy kék szõrû állatnál kívánatosnak tartják a sötét szemet, pedig a kékséget okozó gén szürke szemet eredményez, nincs sötét szemû egyed ilyen genotípussal).
Hibák: hosszú szõrzet a fülön, finom fej, szegényes színezet, hosszú test, kifejezett szõr a combtájékon, hosszú szõr a tsten.
Kizáró hibák: sörény a fülön, a pofatájékon, foghibák, túlsúly, sörénytelenség.
Ide tartozik még a sörénygént duplán hordozó nyulak megemlítése. Õk túl szõrözöttek a standard szerint, így kiállításra nem vihetõk, viszont tenyésztésben tartásuk indokolt, hiszen sima szõrû egyeddel párosítva 100% oroszlánfejû utódokat adnak. Ez szintén standard hiba, hiszen minden tenyésztõ megtart ilyen egyedeket, viszont ha kiállításon nem bírálhatók, nem ellenõrizhetõ a küllem. Így talán ezen is változtatnak majd a végleges standardban. Tudni kell még, hogy ezeket a kölyköket már születéskor fel lehet ismerni. Ahogy szõrösödni kezdenek, a normálistól eltérõen kopasz marad a test alsó fele, és itt csak késõbb kezd nõni a szõr.
Az alomban születnek oroszlánfejûség gént nem hordozó egyedek is. Ezek teljesen normál szõrûek lesznek. Ha fajtatisztán akarjuk tartani az állományt, ezeket is be lehet venni a tenyész programba (mint fent volt már szó róla, a dupla oroszlánfejû génes egyedekkel párosítva "rendes" oroszlánfejûeket kapunk).
Mindezek figyelembevételével azt mondhatjuk, hogy az oroszlánfejûek tenyésztése nem egyszerû (de melyik fajtáé az?), viszont a kihívások kedvelõinek való feladat. Aki belekezd, olyanná alakíthatja saját tenyészállományát, amilyenné szeretné, mivel a nagy variabilitás ezt megengedi (persze, arra azért nem árt figyelni, hogy mindez standardon belül maradjon, vagy ki kell találni egy új standardot az általunk tenyésztett fajtához Shock))
Sok sikert a kísérletezéshez!

Vétek Tímea

<CÍMLAP>